Merj gondolkodni!

„ Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.” (Goethe)

Archive for the month “november, 2014”

Kezdetben nem vala állam

A tudományos megismerés megalapozásához az egész történelmi múltat követelni lehetetlen kívánságot jelent, vagy olyan spekuláció számára biztosít utat, amelyik maradandó értékeit tekintve semmiben sem különbözik a korai idők fantasztikus történelmi konstrukcióitól, amelyeket ma legföljebb kuriózumoknak tekintünk. [1]

Több mint egy évszázad telt el azóta, hogy az államtan tulajdonképpeni alapító atyja, Georg Jellinek papírra vetette eme megállapítását. A filozófia és a politológia fenegyereke, A történelem vége és az utolsó ember című cikkével 1989-ben a társadalomtudományi gondolkodásba berobbanó és ott magának illusztris helyet bérelő Francis Fukuyama négy esztendővel ezelőtt alighanem ezt a sommás verdiktet igyekezett megcáfolni.

A 2008-ban elhunyt amerikai politológus, Samuel P. Huntington emlékének szentelt, A politikai rend eredete című, monumentális (két kötetnyire rúgó) munka ugyanis a politikai fejlődés folyamatának komplex megértésére vállalkozott, szakítva az eddigi vizsgálódások trendjével. Tudvalevő, hogy a politikai rend kialakítását firtató eddigi szerzők többsége főként egy tudományterület megállapításaira koncentráltan, egy-egy diszcíplina kutatási módszereit hasznosítva munkálkodtak (felidézve ezzel az Isaiah Berlin által emlegetett, egypólusú gondolkodást és egyetlen ideát képviselő sündisznó metódusát). [2] Fukuyama ehhez képest a különböző civilizációk és korszakok összehasonlító jellegű, komparatív elemzésére vállalkozott. (Módszere pedig ennyiben önkéntelenül is Oswald Spenglerére hasonlít, aki A Nyugat alkonya című terebélyes művében [3] számos civilizáció és kultúra praxisát hasonlította össze az időben előre haladva.) Fukuyama emellett a darwini elmélet oltárán is áldozik egy keveset, amikor kijelenti, hogy a számos különbözőség ellenére a politikai intézményekre is áll az a séma, miszerint az a variáns terjed el és marad fenn tartósan, amely a “szelekciós küzdelemben” a legmegfelelőbbnek bizonyul a fizikai és társadalmi környezet szempontjából – ez pedig a mainstream narratíva szerint csak és kizárólag a szabad piac uralmának alávetett liberális jogállam  lehet… [4]

A szerző vizsgálódásai alapján számos, államelméletileg is hasznosítható megállapításra jutott. Az első és talán legfontosabb meglátása, hogy a politikai fejlődésnek a hatékony államépítés éppen olyan integráns része – sőt, előfeltétele – mint a joguralom vagy a politikai felelősségre vonhatóság intézményeinek kimunkálása:

a szabadpiac, az erős civil társadalom, a spontán módon megnyilvánuló “tömegek bölcsessége” egyaránt fontos alkotórészei a működő demokráciának, de egyik sem képes arra, hogy az erős, hierarchikus állam funkcióit átvegye. A szegény országok szegénységének oka a hatékony intézmények hiánya. (Fukuyama, 2011, pp. 34-35.)

A második fontos megállapítás – ami egyben Hobbes, Locke és legalább részben Rousseau természeti állapotot leíró téziseinek markáns cáfolata -, hogy a napjainkra a gazdasági és politikai viselkedést alapjaiban determináló individualizmus (mint a liberalizmus egyik központi gondolata) nem egy eleve adott és organikus fejlődés eredményeként kibontakozó jellemző. A természeti állapotra a liberalizmus feltételezéseivel ellentétben éppen az Arisztotelész által megfigyelt közösségi dimenzió érvényesülése volt jellemző, azaz az emberek olyan közösségi lényeknek bizonyultak, akiknek alapvető és természetes tulajdonságuk, hogy társadalmi keretek között egzisztálnak. [5]

A harmadik fontos meglátás, hogy Fukuyama szerint a ma elég széles körben létező sztereotípiákkal ellentétben az államiság nem a modern Európában alakult ki elsődlegesen. A “Max Weber-i értelemben vett” [6] modern állam  ugyanis Fukuyama kutatásai szerint időben jóval a szuverénnek kikiáltott nemzetállamot piedesztálra emelő 1648-as vesztfáliai szisztémát megelőzően alakult ki, méghozzá nem is a szélrózsa minden irányába terjedően, hanem éppen Kínában. Az óriási kiterjedésű ókori birodalom hatékony irányítása ugyanis a kínai közigazgatás egységes és centralizált, személytelen, érdemalapú kiválasztási rendszerét éppúgy igényelte, mint a Csin-állam hadsereg-demokratizáló, társadalmi mobilitást elősegítő és földreformot realizáló aktusait. Az agrártársadalmak Kínában, a Közel-Keleten és Indiában éppen úgy kialakultak, mint Európában, többé-kevésbé bürokratizált közigazgatási struktúrát és általában véve centralizált államhatalmat segítve világra.

robinson-crusoe-man-friday-1000x666

A negyedik legfontosabb vizsgálódási terep, nevezetesen “az államalapítás elméletei” nyomán akár azon is el lehetne mélázni, vajon nem szükséges-e Fukuyama kutatásai nyomán update-elni az állam-és jogtudományi karok által oktatott jogi alaptan, illetve államelméleti tárgyak  tematikáját? A szerző ugyanis a felsőoktatás inkriminált kurzusaiban klasszikusnak tekinthető államkeletkezési elméletek (a társadalmi szerződés Hobbes, Locke és Rousseau által dominált elméletei, valamint a Marx-Engels, és a szociáldarwinizmus tantételeinek ismertetéséig is továbbgondolható hódítási doktrínák által fémjelzett konfliktuselméletek) mellett nem haszontalan szempontokkal bővíti az államkeletkezési palettát. Ennek során az állam genezisét az öntözéses gazdálkodás által indukált szükséglettel magyarázó wittfogeli elméletet épp úgy tárgyalja, mint a népességnövekedés és a népsűrűség technológiai innovációban játszott szerepét hangsúlyozó Boseru téziseit, a karizmatikus uralmat leíró és klasszikussá nemesedett weberi kinyilatkoztatásokat, vagy az állam keletkezését a földrajzi és környezeti tényezőkben meglelő Carnerio elgondolását. Mindezek nyomán szerzőnk szerint az eredeti államalapítást a következők magyarázzák:

  • elegendő erőforrás a túlélésen túli terméktöbblet kialakulásához;
  • a társadalom abszolút méretének elegendő nagysága ahhoz, hogy megjelenhessen egy kezdetleges munkamegosztás, illetve uralkodó elit;
  • a lakosság fizikai összezártsága, hogy a népsűrűség növekedhessen a technológiai lehetőségek kínálkozásakor és az alattvalók “ne széledjenek szét”;
  • végül a törzsi csoportok abbéli érdekeltsége, hogy a szabadságukról hajlandóak legyenek lemondani az állam javára (motívuma lehet a fizikai megsemmisítéstől való félelem, amelyet más, szervezettebb csoportok megjelenése vált ki; egy vallási vezető, mint például Mohamed karizmatikus tekintélye és így tovább).

Az “ötödik elem”, azaz a következő, általam relevánsnak tartott fukuyamai tézis szerint a szabadság minőségileg akkor bizonyul a legideálisabbnak, amikor erős az állam, de erős a társadalom is. Ekként két hatalmi központ is létezik és konkurál egymással, amelyek az idők folyamán – diszfunkcionális esetben – kioltják, vagy – és ez az optimista koreográfia, azaz a kívánatosabb variáns – kölcsönösen kiegyenlítik egymást. A parlamentáris kormányzás akkor és ott jön létre, amikor és ahol viszonylagos hatalmi egyensúly bontakozik ki a társadalmi kohéziót biztosító állam és a hasonlóan jól szervezett, az érdekeit hatékonyan védő társadalom között. (Zárójeles megjegyzés: a mai, közkeletű diskurzussal ellentétben ilyenek lehetnek például a jóléti állam, vagy a fejlesztő állam egyes konstrukciói is.)

Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok – még ha az absztraktság kellően magas síkján mozognak is -, alkalmasak arra, hogy újra meg újra eszünkbe juttassák Immanuel Kant bon mot-ját:

Az államalakítás problémája, akármilyen keményen hangzik is, még egy ördögökből álló népre nézve is megoldható – csak értelmes ördögök legyenek… [7]

Fukuyama, Francis: A politikai rend eredete. Az ember előtti időktől a francia forradalomig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011

[1] Jellinek, Georg (1900): Általános államtan. ELTE Állam-és Jogtudományi Kar – TEMPUS Összehasonlító Jogi Kultúrák, Budapest, 1994, 35. p.

[2] Berlin, Isaiah: The Hedgehog and the Fox: An Essay on Tolstoy’s View of History. Simon & Schuster, New York, 1953

[3] Spengler, Oswald: Der Untergang des Abenlandes. Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte. C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung – Oscar Beck, München, 1920

[4] A tengernyi szakirodalomból ötletszerűen kiemelve egyet lásd Acemoglu, Daron – Robinson, James A. (2012): Miért buknak el a nemzetek? A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2013

[5] Vesd össze Arisztotelész: Politika. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984, 73. p.

[6] Ezen a ponton azért felvethető, hogy az ókori kínai államszervezet talán mégsem állítható sikerrel párhuzamba a Weber által teoretizált racionális állam Nyugaton keletkezett ideáltípusával. Ennek ismérveire nézve lásd Weber, Max (1919-1922): A racionális állam s a modern politikai pártok és parlamentek (Államszociológia), in Weber, Max: Állam, politika, tudomány. Tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1970, pp. 368-461.

[7] Kant, Immanuel: Zum ewigen Frieden. Ein philosophischer Entwurf. Frankfurt-Leipzig, 1796, 55. p.

Post Navigation